Rojik Tamás : Befogad és kitaszít

Egy péntek estén az anyám a vacsoránál nagyon komolyan azt mondta, hogy a követező pénteken el fogom kísérni őt balettórára, hogy nőiességet tanuljak, ahogyan a hozzám hasonló úri hölgyeknek illik. Az eltelt évek ellenére is meglepett a vaksága. Gondolkodtam, melyik reakciót válasszam. Földhöz vághattam volna a levest, üvölthettem volna, nagyon halkan nemet válaszolhattam volna, és akkor elegánsan felmegyek a szobámba, de sejtettem, hogy fordulóponthoz érkeztem, valamin változtatnom kell. Apám látta a hezitálásomat, óvatosan húzta maga felé a törékeny tárgyakat, de megszólalni nem mert.










Szenvedve írtam meg ezt az értékelést. Hogy miért? Azóta is ezen töprengek.

Ahogy elolvastam az utolsó szavakat, és becsuktam a könyvet, jó ideig semmiféle érzelmet és reakciót nem tudtam kicsikarni magamból. Csak hümmögtem. Járkáltam a lakásban. Főztem egy teát, de majdnem a bögre mellé öntöttem a forró vizet. A gondolataimat teljesen lekötötte ez a 124 oldal. Nem tudtam eldönteni, mit érzek. Szeretem? Utálom? Tetszett? Megborzongtam tőle? Talán ez így mind együttesen. 

Én mindig azt állítottam, a jó könyv olyan, ami érzelmeket vált ki belőlünk. Nem kell, hogy megértsük, mi miért történt, vagy, hogy egyetértsünk a szereplőkkel, az eszmékkel, amit a könyv hordoz. Csak hatással legyen ránk. Nos, ez a regény kijelenthetem, hogy nagyon is hatással volt rám. 

Az első erotikus jelenetnél forgatni kezdtem a szemem. "Remek, már megint egy ilyen..." Később viszont megértettem, hogy igenis szerepe volt benne, ahogy mindennek. Minden jelenet, minden apróság, ami az átlag embereknek talán gyermetegnek és felejthetőnek tűnnek, nagyon is a helyén volt, és kellett. A fiú Igen, szándékosan nem írom le a nevét. Nekem kellemes volt, mikor végül kiderült, egy kis pluszt adott a történetbe, hogy nem tudtam sokáig. érzelmei, vagy épp érzelem nélküli tettei, Noémi butaságai, ahogy az újdonság erejével feltörő ingereket kezelte, mind-mind ellenszenvesek lehettek volna, mégsem voltak azok. Ez a szellem lengte körbe az egész könyvet, az író erre építkezett, s emiatt nem is lett furcsa, vagy unszimpatikus. 

Sokan nem tudtak azonosulni a művel, mert nem elég introvertáltak, hogy megértsék, mit is éreznek a szereplők. De kérdem én, valóban tudnunk kell, mit éreztek? Tovább megyek: egyáltalán megvan rá a képességünk, hogy tudjuk mit is érez bárki ? Szerintem nem kell ehhez se antiszociálisnak, se fiatalnak, se öregnek, se bármi másnak lennünk. Ez a könyv él, lélegzik, saját valósága van, és ha szerencsés vagy, egy kis fogékonysággal és empátiával beléphetsz ebbe a valóságba. 

A szereplőket igazán megkedveltem, de a fiú közelebb állt a szívemhez, már a legelső fejezetektől. Noémi elkényeztetett, hercegnői stílusa kissé ellenszenvessé tette, de a könyv végére ő is elnyerte a szimpátiámat, és nagyon szívmelengető volt, ahogy egymásra találtak. 
Külön remek ötletnek tartom, hogy a történet két szálon futott, izgalmassá és bensőségesebbé tette.

A könyv több tanulsággal is büszkélkedhet, talán az egész egy nagy tanulság. Többek között az, hogy mindenkinek van párja a világban. Még a legelcseszettebbeknek is. A könyv hordoz némi társadalomkritikát is, főként a beilleszkedésről, és arról, milyen is másnak lenni. Nem feltétlen ilyen magasságokban, mint a két főszereplő de igenis rengeteg ember, főként fiatal éli úgy életét, hogy mások előtt álarcot hordva igyekszik eltakarni, ki is ő valójában, mert a társadalom nem fogadná el, ha őszinte életet élne. 

Mindent egybevetve, nagyon örülök, hogy elolvashattam. Hozzáadott valamit a kis lelkemhez, az életemhez, a szemléletemhez. És külön büszke vagyok rá, hogy magyar író tollából származik, és magyar helyszíneken, magyar szereplőkkel játszódik ! 

Kedvenc idézetem:

"Úgy hitte, kiürül majd belőle minden érzelem, újra csak üres, logikusan működő porhüvellyé válik, lassan el fogja felejteni ezt a kalandot, a lányt, a titkos helyiséget, hogy milyen nevetni, zokogni, a szép épületeket a városban, a sütemények ízét, a szerelmet, mindent, ami számára azt jelentette, hogy képes ember lenni."


A könyv Moly-adatlapja: Befogad és kitaszít