Kivéve a fiatalokat: a kamaszokat. Csak a középiskolások maradtak, rendőrök nélkül, orvosok, szülők nélkül. Éppilyen hirtelen megszűntek a telefonvonalak, az internet, a tévéműsorok. Nem lehet kideríteni, mi történt. Nincs, aki segítene.
Felüti a fejét az éhezés. Terjed az erőszak. Egy sötét alak ólálkodik a fiatalok körül. Az állatok átalakulnak. Maguk a kamaszok is új képességekre tesznek szert – sosem látott, veszélyes, halálos erőkre – amik napról napra növekednek.
Veszélyekkel teli, új világ születik. Csoportok alakulnak, nő az összecsapás esélye. A külvárosi fiúk összefognak a gazdag kölykök ellen. Az erősek a védtelenek ellen. És fogy az idő: a születésnapodon te is el fogsz tűnni, mint mindenki más."
Elöljáróban annyit mondanék, hogy ez egy rémesen alul-értékelt könyv. És fogalmam sincs, miért.
Rég volt már, mikor először rátaláltam erre a könyvre. A leértékeltek közt senyvedett, már csak ez az egy példány volt belőle. A borítója miatt először nem igazán fűztem hozzá nagy reményeket, a fülszövegnek, még ha nem is mond el túl sokat a könyvről, mégis sikerült nagy hatást gyakorolnia rám. Fogalmam sincs, hogy akadtam rá erre a csodálatosan hátborzongató regényre, de boldog vagyok, hogy így történt. Először talán 14-15 éves lehettem, mikor mit sem sejtve belemerültem Michael Grant izgalmas soraiba..
Rendben,először is tisztázzuk, hogy én nagyon ijedős vagyok. Horrort sosem néztem, Stephen Kinget sosem olvastam, bár érdekelt, de túlságosan élénk a fantáziám, és na.. nem nekem való :D Ez a könyv borzalmasan megrémített. Nem is igazán értem, miért. Persze, tele van kegyetlen és embertelen dolgokkal, a farkasoktól pedig sosem féltem különösebben, de itt valamiért folyamatosan a hideg futkosott a hátamom.. de akkor sem egy Stephen King. Jó, de akkor mitől ilyen idegborzoló? Nem tudnám megfogalmazni.
Talán az igazság, ami a sorok közt húzódik. A sejtés, hogy ha bekövetkezne egy ilyen csapás, az emberek valóban így viselkednének, ahogy a könyvben.
Talán az igazság, ami a sorok közt húzódik. A sejtés, hogy ha bekövetkezne egy ilyen csapás, az emberek valóban így viselkednének, ahogy a könyvben.
A karakterekről nem tudnék sokat mondani. Egyszerűek, közepesen kidolgozottak. Kapunk egy hőst, egy okos lányt és egy szerelmi szálat, meg persze sok barátot és még több ellenséget. Klisésen hangzik? Pedig egyáltalán nem az. A könyvben minden olyan, amilyen az élet is. Vannak hősök, vannak, akik csak a saját életüket mentenék, bármi áron. Vannak, akiket megtört a rendszer, és vannak, akik a végsőkig küzdenek. Sam-et, a főszereplőt ennek ellenére nem igazán tudtam megszeretni. Drukkoltam neki, hisz a hősnek az a dolga, hogy ép bőrrel megússza, de ennyi. Astridot jobban bírtam. Néhol az író megmutatja a lány esendőségét is, ami szerintem csak jót tesz neki, így nem emeli piedesztálra, Astridot olyannak érezhetjük, amilyen. Egy talpraesett, okos és belevaló csaj, de nem felejtjük el, hogy még csak egy 14 éves kislány, és ennek megfelelően se nem tökéletes, se nem elég felnőtt még az élet minden területéhez.
Zseniálisan megírt könyv, tele fordulatokkal, vérengzéssel, a hatalomért folyó állandó harccal, és olyan nyomasztó hangulattal, hogy hiába a csekély 279 oldal, nem tudtam egy-két nap alatt elolvasni. Muszáj volt beiktatnom pár pihenőt, az én gyomrom ezt nem vette be így egyben. Nagyon szomorú vagyok, hogy a folytatást már nem olvashatjuk magyar nyelven. Bár, ha már itt tartunk, a könyv fordítása hagy némi kívánnivalót maga után... Úgy érzem, összecsapták, és ez kicsit nagyon elvesz az élvezeti értékéből, úgyhogy azt javaslom, aki teheti, eredeti nyelven olvassa inkább.
De, akár magyarul, akár eredeti nyelven akár bármelyik más nyelven is, de mindenképpen olvassátok! Hihetetlen számomra, hogy az értékelése is csak 78%. Azt hiszem, mikor ezt láttam, döntöttem el, hogy a továbbiakban nem azt nézem, melyik könyv hány százalékot kapott..
Kedvenc idézetem:
Nincs semmi, ami olyan félelmetes lenne, mint maga a félelem.
