Böszörményi Gyula : A Rudnay-gyilkosságok (Ambrózy báró esetei 2.)

1900 ​​ősze. 
Budapest székesfőváros a perzsa sah látogatására készül. A titokzatos keleti uralkodó teljes udvarházával egyetemben járja be Európát, mindenhol rendkívüli érdeklődést, sőt rajongást váltva ki. 
Rudnay Béla rendőrfőkapitányt azonban egészen más nyomasztja: számos olyan gyilkossági ügy aktája hever az asztalán, amit a legkiválóbb detektívjei sem voltak képesek felderíteni. Vajon a ferencvárosi szatócs miért ölte meg a Bécsből öngyilkossági szándékkal Budapestre érkező festőt – a frissen alkalmazott cselédlány miért mérgezte meg úrnője édesanyját, akit addig sohasem látott – a hamburgi kémiatanár miért utazott Triesztbe, hogy ott a vonaton lelőjön egy általa sohasem látott, tízéves kisfiút? A minden lében kanál Hangay Mili kisasszony és az ő morc bárója nyomozásba kezd, nem tudván, hogy életük máris veszélyben forog.

Először is leszögezném, hogy.... Aztacsudamindenit.
Ezt a könyvsorozatot kötelezővé kéne tenni. Mindenhol. Minden országban!
Nem lepődtem meg egy fikarcnyit sem, hogy ebben a pillanatban A Rudnay-gyilkosságok a molyok értékelése alapján az első helyen áll a krimik, a romantikus könyvek és a kortárs könyvek listáján is.

Az első részt olvasva - persze meg-megszakítva - láttam értékeléseket a folytatásról, amiben azt rebesgették, hogy ez még jobb lesz. Mondom, az lehetetlen, én már a Leányrablás Budapesten-t is imádom, kizárt, sőt, fizikai képtelenség, hogy ennél jobbat létrehozhasson akárki is. A jóságos Istenünk se. Aztán elkezdtem A Rudnay-gyilkosságokat. (Az első kötet függővége természetesen tett róla, hogy minél előbb..) Az első fejezettel már bele is csapunk szépen a lecsóba, fény derül egy igen fontos kérdésre - amiben egyébként én egy árva pillanatig sem kételkedtem. Próbálok nem spoilerezni, de a fenébe is! Így elég nehéz lesz.. 

Kedves bárónk és bájos Milli kisasszony igencsak belebonyolódnak a szálakba - mind nyomozás, mind pedig a magánélet terén. Fordulatokban itt sem lesz hiány, új szereplőkkel is bővül kis csapatunk. Ambrózy báró ugyanolyan elvetemült (ha nem még jobban), mint eddig, s Milli kisasszony is épp oly makacs és bátor, mint ahogy megismerhettük. 
Fondorlatban, összefüggésekben, sötét múltat feltáró visszaemlékezésekben sem volt hiány, különösen az tetszett, ahogy a szálak, olykor megtekeredve, de egymáshoz kapcsolódtak. 
Ritkán izgulok ennyit könyvön, de azt hiszem, elég annyit elmondanom, hogy az isler megállt a kezemben, félúton a szám felé, miközben egy-egy részt olvastam. Pedig ha van valami, amit annyira szeretek, mint az olvasást - na az az evés.

A nyelvezetét még mindig imádom, egyszerűen rajongok azokért a csodás magyar (néhol jiddis, cigány, vagy német nyelvből átvett) kifejezésekért, amikkel jó alaposan megtömködte drága Böszörményi Gyula írónk ezt az 548 oldalt. 
Mert ugye milyen jó is azt mondani valakinek nagy bosszúsággal, hogy:
"Lettem volna itt, a keserves úristenit neki, olyan csudaszalámit teszek a sekercekre, hogy még az a cafkarajzos édes mutterkájuk se plankolná fel többet az elmárázott fizimiskájukat!"

Végezetül annyi, hogy a könyv vége ismét izgalmas folytatást sejtet, ami szerencsére már a polcomon figyel, így csak arra vár, hogy lecsapjak rá.

Utóirat: Most nem tettem tele régi Budapestet ábrázoló fotókkal a bejegyzést, azt hiszem, senki nem örült volna gyilkossági helyszíneket ábrázoló, korabeli fotográfiáknak. :D

Kedvenc idézet:

"– Báró úr, maga mintapéldánya a zseniális tökfejeknek, de ne aggódjék, mert ezt csupán az önnel egy fedél alatt élők tudják, mi viszont nem fecsegünk."

A könyv Moly-adatlapja: A Rudnay-gyilkosságok

Böszörményi Gyula: Leányrablás Budapesten (Ambrózy báró esetei 1.)

Karácsonyi szerzeményeim egyike a már régóta áhított Leányrablás Budapesten volt. Nagyon sokáig mégsem kezdtem bele, háborúk dúltak a lelkemben, egyrészről nagyon el akartam már olvasni, másfelől viszont féltem, hogy csalódást fog okozni a mások által ilyen nagyra becsült regény. Természetesen nem okozott csalódást, sőt. El is mondom, miért. 

Kezdjük a borítóval. Annyira szép könyv, hogy alig mertem kinyitni. Miket beszélek, még megfogni is alig mertem, olyan óvatossággal simogattam a borítót, mint egy törékeny kismacskát. Azt kívántam, bár elég lenne csak rátennem a kezem,és a sorok betűről betűre beleszállnának a fejembe. Mindeközben mégis vágytam rá, hogy lapozgathassam, érezhessem az 'új könyv illatot', ami már annyira hiányzott.

Nem mondhatom rá, hogy letehetetlen. Le tudtam tenni, többször is, főleg, mikor a szemem már a fülemen kezdett kifolyni, és úgy belebonyolódtam az eseményekbe, hogy fel se fogtam. Kellett egy-egy fél órás szünet, hogy csökött kis agyam feldolgozza az eseményeket, amikből kaptunk bőven. 
Maguk a karakterek egytől-egyig nagyon szerethetőek voltak - természetesen nem a negatív szereplőkre gondolok. Millit azonnal a szívembe zártam (jobban is, mint Emmát), és persze Ambrózy báró is tarolt a maga kis tartózkodó de zseniális karakterével. Bevallom, arra nem számítottam, hogy váltott szemszögű lesz a regény, és néhol oda kellett figyelnem, hogy épp most kiről is van szó, de hamar megszoktam, nem volt zavaró. 

A lábjegyzetekről egy kis kitérő: Többektől hallottam, hogy mennyire zavaró volt  az a sok név, meg helyiség, meg magyarázat, meg idegen szó, meg édes Jézus, milyen feleslegesen bonyolult volt a nyelvezet. Minek ennyi idegen kifejezés. Minek ennyi történelmi utalás. Nos, nem szeretnék nagyképű lenni, és szerintem ezzel nem vagyok egyedül, de nekem cseppet sem volt bonyolult, és nagyon sok kifejezést ismertem, pedig még bölcsész diplomám sincsen, csak egy mezei grafikus vagyok. Ha valakinek megfekszi a gyomrát a szépirodalom, akkor kerülje el messziről, mert (és most nagyon sokan fogtok utálni) ez a könyv így van jól, ahogy van. Iiiigen, igen, hozzászoktunk már a szinte facebook chat szintű mondatkreálmányokhoz és kifejezésekhez, és az egyszerűbb szövegekhez, ezért nem való mindenkinek Böszörményi írása. És itt most merészen kijelentem, hogy talán akkor egyik Böszörményi-könyv sem. Ha valaki nem ért egy könyvet, ott nem feltétlen a könyvben van a hiba. Persze ez nem sértés.
Azt'a mindenit, szinte érzem a tarkómon most a gyűlöletet ami felém árad :D
Szóval, vissza a történethez. Sosem szerettem igazán a krimiket, és, mint már fentebb említettem, a borító az, ami igazán megfogott, (na meg Böszörményi Gyula neve. Gyerekkoromban olvastam tőle először a Gergő és az álomfogókat, azóta nekem az ő neve garanciát jelent).
Sajnos az egyik fordulatra már elég hamar rájöttem, s emiatt először csalódott voltam, aztán csak később tudatosult bennem, hogy az csak egy kis aranyhalacska a szövevényes, hátborzongató és fordulatokkal teli tengerben. Igen, tudom, hogy az aranyhal nem a tengerben él :D 

A könyv vége felé már tetőfokára hágott a hangulat, és annyira megfeledkeztem arról, hogy ez csak egy könyv, hogy elhittem, tényleg bármi megtörténhet. Szerencsére azért bármi nem történt meg. 

Összességében nem is tudom, pontosan mit vártam ettől a könyvtől, de határozottan nem azt kaptam végül. Így is tökéletes volt, sokkal mélyebb, sokkal hátborzongatóbb, s néhol szomorúbb, mint csacska kis lelkem sejthette volna. Alaposan tőrbe lettem csalva, de minden percét élveztem. És kedves, nagyra becsült Böszörményi bácsinak az az egyetlen nagy szerencséje, hogy itt van a polcomon a folytatás, mert különben a saját két kezemmel kaparnám ki tulajdon szemeimet az izgalomtól, s aztán talán hozzá is lenne egy-két keresetlen szavam. (Valószínűleg olyasfélék, amilyeneket előszeretettel, és valljuk be, zseniálisan használt a regény során.)

Kedvenc idézet:

A könyv Moly-adatlapja: Leányrablás Budapesten 

Kylie Scott : Taktus

Az ébredést Las Vegasban nem éppen így képzelte 
Evelyn Thomas úgy tervezte, hogy hatalmas bulival ünnepeli a 21. születésnapját Las Vegasban. Őrült nagy bulival. De a legvadabb álmaiban sem jutott volna eszébe, hogy másnap reggel a fürdőszoba padlóján ébred, élete legdurvább másnaposságával, mellette egy kimondhatatlanul vonzó, félmeztelen, tetovált férfi, és az ujján gyűrű, amelyben akkora gyémánt van, hogy King Kong is elismerően csettintene. Bár emlékezne rá, hogyan jutott el ide!










Nos, szögezzük le, hogy nem sokat vártam ettől a könyvtől. Bár nagy rock 'n' roll rajongó vagyok, és sokan említették, hogy "na hát ebben a könyvben nagyon megvan a rock'n'roll 
érzés, és azt' a, de jó belelátni egy ilyen banda hétköznapjaiba", ez valahogy elmaradt. 

Persze, számítottam rá, hogy a történet az erotikus szálat fogja inkább boncolgatni, - mert ugye abból aztán volt bőven, ezek ketten konkrétan ott és úgy estek egymásnak, ahol és ahogy csak akartak - néhol már nagyon unalmas volt. A fülszöveg egyébként korrekt, nem ígér semmit, amit leír az úgy is lesz, szóval a csalódottságom egyáltalán nem jogos, csak én vártam túl sokat ettől a történettől. Buta, buta Dorka.
A két főszereplő teljesen semleges volt számomra, nem tudtam se szeretni, se utálni őket. Jó pont viszont, hogy az írónő nem egy szőke cicababát csinált Evelynből, hanem egy átlagos, önmagát reálisan (néhol inkább negatívan) látó, a felnőtt lét elején álló kiscsajt. Néhol együtt tudtam érezni vele, s mikor kiállt magáért a szüleivel szemben, gondolatban még meg is tapsoltam.

Az első fele vontatott volt, és nem igazán szólt semmiről, csak arról, hogy Evelyn, a főszereplő lány nem emlékszik, hogyan ment hozzá a dögös, észvesztő, tökéletes, félhosszú hajú, zenészhez, s ez az imént említett görög félistennek nem igazán tetszik, így megpróbálja emlékezésre bírni a lányt. Persze Őtökéletessége olyan ellenálhatatlan, hogy a lánykánk azon minutumban halálosan beleszeret, mert hát ki is tudna neki ellenállni - mondjuk én, haha.
Fájó, de ez a regény is, mint oly sok másik, nagyon jó is lehetne. Lehetne. De nem lett az. Ehelyett unalmas, kiszámítható kliséhalmaz. A bandáról semmit nem tudtunk meg, azon kívül, hogy Mal mindig jó fej, és tapadnak rá a csajok (melyik zenészre nem?), Ben teljesen semleges, Jimmy pedig egy arrogáns bunkó - aki persze varázsaltos módon a könyv végén egycsapásra rendes lesz. Mert, hogy az elvonó erre is képes. Gondoskodó, jó fej bátyókat csinál az elkényeztetett seggfejekből.

Összességében nem mondhatom rá, hogy rossz volt. Az írónő humora néhol még be is talált. Egy könnyű olvasmány, ami - számomra - semmiről nem szól, egy szerelmes történet otthon unatkozó lánykáknak, akik a szőke hercegről (sokkal inkább félisten rocksztárokról) ábrándoznak, és kiszakadva a hétköznapokból, egy tündérmesében találják meg elveszett nyugalmukat. Mert ez az volt, egy tündérmese, tetőtől talpig.


De nem. Egyszerűen nem tudtam megszeretni David-et. Annyira tökéletes volt, de mégis egy rosszfiú, lepedőakrobata, érzékeny és romantikus, aki csak arra vágyik, hogy végre egyszer úgy kezeljék, mint egy átlagos pasit. Na ja, mert ilyet még sehol nem láttam. *És most csendben felmutatok egy Szarkazmus táblát*
(Csak tudnám, miért nem tudta megmagyarázni Evelynnek már abban a minutumban, hogy a csókot az a liba kezdeményezte... Persze, akkor hol lett volna a csavar? )



A könyv Moly-adatlapja: Taktus

One-sitting könyvek,

avagy pár rövidke könyv, amit együltödben kiolvashatsz

Bizonyára már veletek is megesett, hogy egy-egy hosszabb, érzelmi feldolgozást igénylő könyv után nem akartatok egy újabb ötszáz oldalas regénybe belefogni, jól esett volna egy rövidke, ám annál velősebb sztori, hogy enyhítse az olvasás-éhséget. Velem már többször is előfordult, most épp A szél árnyéká-t , és egy közel 400 oldalas pdf-et igyekszem kiheverni, szerencsére rátaláltam egy összeállításra Pinterest-en, ahol 18 darab "One-sitting", azaz 'egy-ültömben-elolvasom' klasszikusokat ajánlanak, épp az ilyen esetekre. Bevallom, én rajongok a súlyos, ezeroldalas könyvekért, de legalább annyira ezekért az egy-két-három órás minikért is. Jöjjön hát a lista, rövid bemutatással.

Franz Kafka: Átváltozás

Oldalszám: 27. o.
Megjelenés: 1912.
Eredeti cím: Die Verwandlung
Műfaj: Groteszk

Az átváltozás című novella a szerző talán legismertebb műve. A reggelre kelvén szörnyű féreggé változó Gregor Samsa történetében Kafka egyszerre tárgyilagos és groteszk módon mutatja be azt az elidegenedett, egyre embertelenebbé váló világot, amelyben élnie adatott.

Nos, nekünk ez anno kötelező volt, bár én jóval előbb elolvastam már (éljenek az unalmas irodalom órák!), és elég sok megmaradt belőle. Az mindenféleképpen, hogy szörnyű  megrázó volt, főleg az én kamasz fejemnek. Másfelől, végigolvastam, egy percre se pillantva fel a szöveggyűjteményből, szóval valami mégis csak megfogott benne. Csak erős idegzetűeknek ajánlom, tényleg nagyon groteszk, tényleg nagyon beteg, de felettébb érdekes... 

A kötetben persze Kafka több novelláját is megtaláljuk, hiszen valljuk be, az Átváltozás egy pár oldalas kis szösszenet, igazán nem fekszi meg a gyomrunkat, ha hozzácsapunk még pár Kafkát. De igen, megfekszi, mert mindegyik borzongató.

Ernest Hemingway: Az öreg halász és a tenger

Oldalszám: 92. o.
Megjelenés: 1952.
Eredeti cím: The old man and the sea
Műfaj: Fikció/Novella

Santiago, a kubai halász kissé fáradt, majdnem primitív ember. A 20. század irodalmának igazi hőse. Nyolcvannégy napi sikertelen halászat után újra tengerre száll, s valóban sikerül elfognia egy óriási marlint. Három napig küszködik vele a tengeren, de a cápák megfosztják zsákmányától, s nem visz haza mást a kikötőbe, csak a nagy hal csontvázát. A regény az emberi bátorság, helytállás és akaraterő himnusza. „Az embert el lehet pusztítani, de legyőzni nem lehet” – mondja Santiago. Kevés felemelőbb igazságot mondtak még ki az emberről. Hemingway varázsos, az élőbeszédre emlékeztető stílusa drámai feszültségeket teremt a műben.

George Orwell: Állatfarm

Oldalszám: 136. o.
Megjelenés: 1945.
Eredeti cím: Animal farm
Műfaj: szatíra

Orwell ​​1943/44-ben írott műve – amelynek a szerző a Tündérmese alcímet adta – ténylegesen a sztálini korszak szatírája, a Lenin halálától a szovjet-német megnemtámadási egyezményig terjedő időszakban, de természetesen minden elnyomó, totalitárius rendszerre ráillik. Egy angol farm – Mr . Jones Major-ja – a színhely, ahol az állatok a disznók vezetésével megdöntik az Ember uralmát, és a maguk igazgatta Állatfarm-on élik először szabadnak, derűsnek látszó, majd egyre jobban elkomoruló életüket. Az 1984 írójának már ebben a művében is nagy szerepet játszik a történelmi dokumentumok meghamisításának motívuma. Visszamenőlegesen megváltoznak, majd feledésbe merülnek az állatok hajdani ideológusának, az Őrnagynak eszméi, a Napóleon nevű nagy kan ragadja magához a hatalmat, és – természetesen mindig a megfelelő ideológiai magyarázattal – egyre zordabb diktatúrát kényszerít állattársaira. A kezdeti jelszó pedig – Minden állat egyenlő – érdekesen módosul… A könyvet Ralph Steadman egyedülálló rajzai illusztrálják.

John Steinbeck: Emberek és egerek

Oldalszám: 102. o.
Megjelenés: 1937.
Eredeti cím: Of mice and man
Műfaj: dráma

A kaliforniai Soledad közelében furcsa párt tesz le az autóbusz: George alacsony és fürge észjárású, társa, Lennie lomha, nehézfejű óriás. Egy közeli tanyára tartanak, munkát keresnek. Bár a tanya lakói és munkásai korántsem barátságosak, nincs más választásuk: itt kell maradniuk, ha meg akarják valósítani közös álmukat, hogy vegyenek egy saját tanyát, ahol majd önállóan gazdálkodhatnak. Lennie-t ártatlan együgyűsége folyton bajba sodorja, és George-nak igencsak észnél kell lennie, ha mindkettőjüket meg akarja óvni a következményektől. Barátságuk ritka kincs az őket körülvevő sivár, brutális világban, amely könyörtelenül megsemmisülésre ítél mindent, ami emberi. A szikár, minden sallangtól mentes, sodró erejű kisregény a nagy gazdasági világválság idején két vándormunkás tragikusan felemelő történetén keresztül mutatja be a modern társadalom elidegenedésének, az emberi kapcsolatok kiüresedésének pusztító hatását. Mondanivalója a mai napig sem veszítette el érvényét.

Jack London: A vadon szava

Oldalszám: -
Megjelenés: 1903.
Eredeti cím: The call of the wild
Műfaj: ifjúsági kalandregény

Főhőse, Buck, a bernáthegyi- és juhászkutya keverék, amelyet az északi aranybányászat megindulásakor száz dollárért eladnak. Befogják szánt húzni, majd több ezer mérföld után három ügyetlen aranyásó veszi meg, s a fáradt eb egy idő után nem hajlandó továbbmenni, amiért kishíján agyonverik. Thorthon, a jártas aranybányász menti meg az életét és Buck nagyon megszereti, egy ízben az életét is megmenti. Thorthon és két társa nagyszerű aranylelőhelyre talál, de az indiánok rajtuk ütnek és megölik őket. Buck erdei bolyongásából hazatérve halva találja gazdáját: bosszút áll az indiánokon, és enged a vadon hívásának, beáll a farkasok közé. A regény mondanivalójának lényege az, hogy az állatok természetéből az ember a legnemesebb és a legrosszabb tulajdonságokat is ki tudja hozni. Az embereken keresztül pedig egy-egy pillantást vethetünk a társadalomra, az alaszkai élet viszontagságaira, amelyek előcsalják az emberek igazi tulajdonságait.

Albert Camus: Az idegen/Közöny

Oldalszám: 168. o.

Megjelenés: 1942.

Eredeti cím: L'étranger

Műfaj: abszurd irodalom

A mű egy Meursault nevű algíri francia hivatalnokról szól, aki elkövet egy gyilkosságot, el is ítélik miatta. Meursault büntetése halál, a regény pedig a büntetés előtti börtönnapjait tárgyalja. A végkifejlet nem kétséges, a tanulság azonban meghökkentő. Miközben ugyanis Meursault ellen emberölés vádjával jogos eljárás folyik, egyúttal koncepciós per áldozata is. Ha ugyanis az öncélú gyilkosságot elkövető tettest beszámíthatatlannak nyilvánítanák, megmenekülhetne a fővesztéstől. A bírák azonban végső soron a meursault-i mentalitást, az abszurd emberi mivoltot büntetik. Feláldozzák Meursault-t azért, hogy ne kelljen szembenézniük saját létük abszurditásával.

Ray Bradbury: Fahrenheit 451

Oldalszám: 192.o.

Megjelenés: 1953.

Eredeti cím: Fahrenheit 451

Műfaj: disztópia/sci-fi

„Fahrenheit 451 fok az a hőmérséklet, amelynél a könyvnyomó papír tüzet fog és elég…” A könyveket el kell pusztítani, mert ártalmas fegyverek: sosem lehet tudni, ki ellen fordul egy olvasott ember. Guy Montag a tűzőrségen dolgozik, hivatása a könyvégetés, a fellobbanó lángok mindig gyönyörűséggel töltik el. Életében a munka, a nyugtató tablettákhoz menekülő feleség, és három óriási tévéfal a főszereplők. Új szomszédja egy kedves lány, aki furcsa dolgokról mesél: hogy családja esténként leül az asztal köré, és beszélgetnek, hogy a tűzőrök valamikor régen még oltották a tüzet, hogy szép a hajnal, amikor harmat telepszik a fűre, és felkel a nap… Érthetetlen. Egy napon aztán beleolvas egy halálra ítélt könyvbe, az események ettől kezdve megállíthatatlanok…

F. Scott Fitzgerald: A nagy Gatsby

Oldalszám: 198. o.

Megjelenés: 1925.

Eredeti cím: The great Gatsby

Műfaj: fikció/dráma

Azt mondod, hogy a múltat nem lehet újra élni? Miért ne lehetne?

Jay Gatsby, a titokzatos milliomos felemelkedésének, tündöklésének és bukásának története nemcsak a dekadens és túlhabzó „dzsesszkorszakot”, a húszas éveket jeleníti meg művészi tökéllyel, hanem az amerikai mitológia, „az amerikai álom” olyan örök témáit is, mint ambíció, pénz és hatalom bűvölete, a lehetetlen megkísértése és az újrakezdés lehetősége. A szegény sorból származó Gatsby beleszeret egy gazdag lányba, Daisybe; a háború elsodorja őket egymástól, s míg a fiatalember a tengerentúlon harcol, a lány férjhez megy egy faragatlan, ámde dúsgazdag emberhez, Tom Buchananhez. Hazatérése után Gatsby fanatikus akarással (és az eszközökben nem válogatva) vagyont szerez, hogy „méltó” legyen Daisyhez és újra meghódíthassa az asszonyt, akinek még a hangja is „csupa pénz”.

Toni Morris: Nagyonkék

Oldalszám: 240. o.
Megjelenés: 1970.
Eredeti cím: The bluest eye
Műfaj: fikció, african-american irodalom

A Nagyonkék, a szeretetet és a szeretethiányt egyaránt kísérő fájdalom, a varázslatos meseszövés és az örvénylő költői fantázia remekműve. A szerző szülővárosában, az ohiói Lorainben játszódó történet egy áldozattá váló tizenegy éves fekete kislány, Pecola Breedlove sorsát beszéli el. Pecola azért imádkozik, hogy kék szeme legyen, mert így ő is éppolyan szép és szeretetre méltó lesz, mint a sok-sok szőke, kék szemű, filmvászonra illő fehér amerikai kislány.
1941 baljós őszén, amikor a városka kertjeiben nem bújik elő a bársonyvirág, Pecola élete sem tud szárba szökkenni; fájdalmas és borzalmas pusztítással járó fordulatot vesz. Hogy tölti ki egy gyerek szívét a félelem és a magány?
Hogyan lesz tragédia abból, hogy egy vágy beteljesül; erről szól a Nagyonkék, Toni Morrison és egyben az amerikai irodalom egyik kiemelkedő alkotása.

William Golding: A legyek ura

Oldalszám: 248.o.
Megjelenés: 1954.
Eredeti cím: Lord of the flies
Műfaj: disztópia/kalandregény

A legyek ura voltaképpen a régi angol kalandregényeknek, a „hős gyarmatosító brit szellem”-et propagáló műveknek keserű paródiájául készült – de sokkal több lett ennél: egy maroknyi kamasz hajótörött életének néhány hetében az emberi ösztönök fejlődésének teljes panorámáját – a magatartásformák teljes skáláját adja a legvégletesebb helyzetekben. Megmutatja, hogy az értelem, az emberség, az ésszerű társadalom az ember elemi szükséglete; de ha az értelem nem eléggé érett, az emberség nem eléggé erőteljes, feltámadhatnak az alantas ösztönök, az öncélú hatalomvágy, a kegyetlenség.

Aldous Huxley: Szép új világ

Oldalszám: 192. o.
Megjelenés: 1932.
Eredeti cím: Brave new world
Műfaj: sci-fi/utópia

A hírneves angol családból származó, filozófusként és esszéistaként is kiváló Huxley minden művében merészen kísérletező, intellektuális alkotó; a Szép új világ antiutópiája a Morus és Swift nyomán haladó keserű társadalmi kritikát a tudományos-fantasztikus irodalom eszközeivel adja elő. Huxley ironikus és pesszimista látomása az un. fogyasztói társadalom jövőjéről ma is elgondolkodtató, hiszen a könyv megjelenése óta eltelt fél évszázad alatt sok tudományos és fiktív elem valósággá vált, ami a harmincas években még tiszta science fiction volt. Az író az elgépiesedett, manipulált és elembertelenedett modern világba csöppent, Shakespeare-t olvasgató Vadember szemével láttatja ezt a korántsem egyértelműen „szép új világot”.

Kate Chopin: Ébredés

Oldalszám: 202. o.
Megjelenés: 1899.
Eredeti cím: The awakening
Műfaj: lélektani regény

Edna ​​Pontellier huszonnyolc éves, kétgyermekes, előkelő nő a 19. század végi Amerikában. Tizenévesen már angol klasszikusokat olvas, és politikai, teológiai kérdésekről vitatkozik. Messzire csapongó lelkét, élénk szellemét, vibráló műveltségét azonban a korabeli nők számára kiszabott társadalmi korlátok miatt örökre el kell temetnie: házasságkötése után meg kell elégednie a kizárólagos feleség- és anyaszereppel.
Egy nyár, melyet a New Orleans melletti Grand Isle tengerpartján tölt, újra megpendíti lelkében az elfeledett húrokat, ráébred arra, hogy szűkre szabott életénél többre, másra is vágyik. Nem képes, mint a többi nő, „valóságos megtiszteltetésnek érezni, hogy önmagát mint önálló személyt teljesen háttérbe szoríthatja.” A drasztikus fordulatban jelentős szerep jut a társadalmi korlátokat áttörő különc zongoraművésznőnek, és egy Robert Lebrun nevű fiatal férfinak is. 

Mark Twain: Tom Sawyer kalandjai

Oldalszám: 232.o.
Megjelenés: 1876.
Eredeti cím: The adventures of Tom Sawyer
Műfaj: ifjúsági kalandregény

„…az életből lestem el, mégsem egy bizonyos fiúról mintáztam – három jól ismert gyerek vonásait egyesítettem benne, a regényszerkesztés szabályai szerint” – így ír a szerző e történet egyik főszereplőjéről, ám jóval többet tett ennél. Mindenkiről szól, tehát mindenkinek szól, ezért örök életmű a Tom Sawyer kalandjai, amely már megírása (1884) idején hatalmas sikert aratott. Az ifjúsági irodalom sok szép alkotása között egyike a legkiválóbbaknak. Mark Twain, Amerika nagy klasszikus írója 1910-ben halt meg, halála óta sok kiadást megértek páratlan humorú, érdekes művei, legnagyobb sikere mégis ifjúsági regényeinek van.

Mary Shelley: Frankenstein

Oldalszám: 198. o.
Megjelenés: 1818.
Eredeti cím: Frankenstein
Műfaj: sci-fi/horror

Victor Frankenstein, a szépreményű tudós ifjú elhatározza, hogy embert alkot a tudomány eszközeivel. Az eredmény irtózatos: torz teremtmény születik. A sorsára hagyott lény szenved a magánytól, a megalázottságtól, de műveli magát, szeretetre, megértésre vágyik, amit nem kap meg. Bosszút esküszik tehát, hogy számon kérje szörnyű sorsát teremtőjén…

Mary Shelley, korának kiemelkedő tehetsége alig tizenhét évesen írja meg minden idők legeredetibb rémtörténetét, amelyből azóta számtalan világhírű filmadaptáció készült. A Frankenstein alapkérdései nem is lehetnének időszerűbbek: mindenható-e a tudomány? Teremthetünk-e embert, saját képünkre? Kell-e határt szabni a vágyainknak?

Oscar Wilde: Dorian Gray arcképe

Oldalszám: 232. o.
Megjelenés: 1890.
Eredeti cím: The picture of Dorian Grey
Műfaj: filozófiai/gótikus fikció

Oscar ​​Wilde klasszikus regényének hőse, a gazdag, gyönyörű és naiv fiatalember, Dorian Gray megszállottja annak a gondolatnak, hogy örökké fiatal és szép maradjon, s ezért még akár a lelkét is eladná. Miután az egyik barátja megfesti portréját, a fiú csak azt fájlalja, hogy az ő szépségét az élet és az idő hamar lerombolja majd, míg a képe örök marad, s azt kívánja, hogy bárcsak ez fordítva lenne.

A fiatalember hamarosan cinikus barátja, Lord Henry Wotton befolyása alá kerül, aki ráébreszti az élet ízeire. Dorian átadja magát az önző és rafinált élvezeteknek, férfiakat és nőket taszít a bűn útjára, majd egyre mélyebbre süllyed, s a züllés minden nemét és formáját megtapasztalja. Az események egyre riasztóbb fordulatot vesznek, mivel nemsokára megtudja, hogy kívánsága teljesült. Legnagyobb csodálkozására ugyanis csak a róla készült kép öregszik. Arca és szeme őrzi az ártatlan ifjú szépségét, a festett arcmás viszont, amelyet gondosan elzárva tart háza egy titkos helyiségében, híven mutatja az idő és a bűn rombolását vonásain.

Ekkor úgy érzi, itt az ideje megváltoztatnia az életét. Hogy teljesen tisztára mossa magát, bűnös múltjának tanúját, a szörnyűséges képet meg akarja semmisíteni…

/Fülszövegek forrása: Moly.hu /
/A lista forrása: Pinterest  /

Szabó Magda: Születésnap

Mialatt ezt az értékelést írom, Csajkovszkij fantasztikus b moll zongoraversenye szól a háttérben, s visszaidézi azt az élményt, amit a Születésnap harmadszori olvasása ajándékozott nekem. Először még 12-13 éves koromban vettem kezembe ezt a könyvet, édesanyám mondogatta, hogy ilyen-olyan nagy hatással volt rá, mindenképp olvassam el. Akkoriban faltam a könyveket, persze, hiszen más dolgom sem volt. 

Mégis nehezen rágtam magam át rajta, nem igazán értettem a mondanivalóját, nem éreztem át a súlyát, s nem igazán tudtam azonosulni egyetlen szereplővel sem. Gyermek voltam és balga. Akkortájt talán még a főszereplő, Bori értelmi és érzelmi szintjén sem voltam, így nem sok örömet okozott a Születésnap. Évekig piszkálta mégis a fantáziámat, rengetegszer a kezembe került a kissé szakadt borítós, megsárgult lapokkal teli kis könyvecske még valahogy a '60-as évekből. Végül másodszorra is megadtam magam neki, nagyjából 16-17 éves lehettem. Együltömben végigolvastam, kezdtem kapisgálni, mi is a lényege ennek az egésznek, kezdtem átlátni a dolgokat, a történéseket, a dolgok miértjét, de óh, vajmi keveset értettem meg belőle még akkor is. Végül nemrég ismét kezembe vettem, tudtam, hogy tartogat még számomra meglepetéseket és tanulságokat, és éreztem, hogy most, na majd most! Sikerül végre megérteni mindent, választ kapok az élet nagy kérdéseire, megvilágosodok, s majd osztom szépen az észt mindenkinek, hiszen na, én végre megértettem egy remekművet, átéreztem minden rejtett kis tanítását. Jó vicc. 

Végül így lett. Megértettem. És rendesen a kis pofikámba is vágta, hogy na kislány, ez vagy te. Bori története, az esetlensége és határtalan naivitása, a nemtörődömsége, az az álomvilág amit teremtett magának, s amibe oly keservesen próbált kapaszkodni, minden az én fiatalkoromat idézte vissza. Tökéletes, 21. századi modern mása voltam Borinak. Ez a felismerés arcul csapott, s azóta sem térek magamhoz. 

A könyv maga zseniális. A regénynek elég sok fontos szereplője van, legtöbbjüknek sok apró, de sorsfordító szerep jutott, mégis három ember áll a középpontban. Természetesen, az első a főszereplő, Bori. Bori egy naiv, burokban nevelt, gyerekes gondolkodású kislány, aki csak magával van elfoglalva, a saját apró-cseprő gondjai izgatják, és nem lát mást a saját bájos, szőke tükörképén kívül. Mégis, mindenki szereti, babusgatja, s talán ez is vezette őt oda, ahova.

Másik fontos szereplőnk Jutka. Egy felelősségtudatos, gondoskodó, racionális kis lény, belül gyermeki vágyakkal, s titkolt keserűséggel, amiért már gyermekkorában felnőtté kellett válnia, szülei elvesztése és idős nagymamája esetlensége miatt. Ő az, aki mindenkin segít, kikapja a seprűt a házmester kezéből, pátyolgatja Borit, holott a két lány ennél különbözőbb talán már nem is lehetne.

És végül ott van Varjas. Az ő sorsa talán csak engem fogott meg, az én szívemhez áll közel, mégis úgy érzem, szentelnem kell neki pár sort. Nektek pedig egy kis figyelmet. Varjas sorsa talán még Jutkáénál is szomorúbb. Míg a lány szegénységben él ugyan, de nagymamájától rengeteg szeretetet kap, Varjas Miklós az édesapja árnyékában él, az életbenmaradásért küzd, s megbecsülés, támogatás, szeretet helyett csak rengeteg fájdalmat és keserűséget kap. Kiábrándult az életből, lemondott a jövőjéről. 

Nem spoilerezek, természetesen az egész sztorinak heppiend a vége, mégis annyira reális az egész könyv, annyira természetes és egyszerű, mint az élet. Nincsenek felesleges bonyodalmak, minden szál vezet valahová, s minden szereplő szép jellemfejlődésen megy át. Összességében, ha szeretni fogod, ha utálni, akkor is mindenképp ismerned kell. 

Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka

"A ​tízéves Daniel élete egy csapásra megváltozik, amikor egy hűvös hajnalon apja elviszi Barcelona szívébe, ahol az Elfeledett Könyvek Temetőjében felfedezi azt a regényt, mely döntő hatással lesz sorsára. A kötet titokzatos szerzőjének nyomait kutató fiú életében kalandos évek következnek. Minél több mindent tud meg Daniel a lenyűgöző könyv történetéről, annál inkább szaporodnak a rejtélyek. Különös módon élete minden fordulatát mintha a rajongásig szeretett könyvnek köszönhetné: az első szerelmet, a nagy kiábrándulást, új barátait és még inkább fenyegető ellenségeit, majd a szívét betöltő újabb nagy szerelmet. Az elveszettnek hitt könyv elfelejtett szerzőjének nyomdokain járva elszánt és veszélyes ellenfelekkel kell megküzdenie, mivel akadnak, akik bármire képesek azért, hogy a múlt sötét titkaira ne derüljön fény. A sodró lendületű epizódok váltakozó hangulatú sora sajátosan rabul ejtő kaleidoszkóppá válik: szenvedélyes romantikus jelenetek váltakoznak regénybe illően félelmetes fejezetekkel, melyek feszültségét vidám kópéságok oldják, és mindezek mögött kuszán húzódnak meg egy meghökkentően eredeti bűnügyi történet hálójának a szálai."


'... abban a pillanatban mindenesetre határozottan úgy éreztem, hogy megvan a könyv, amelyet örökbe fogadhatok. Úgy is mondhatnám, hogy az a könyv volt meg, amelyik engem akart örökbefogadni. (...) Talán csak a helyiség varázslatos légköre kerített hatalmába, de meg voltam győződve róla, hogy az a könyv éveken keresztül énrám várt, s csakis azért került oda, még mielőtt a világra jöttem volna, hogy rátaláljak.'

Nagyjából így éreztem én is, mikor úgy döntöttem, Zafón úr könyve mellett teszem le a voksomat. Mindenféleképpen az egyre csak bővülő kívánságlistámról akartam választani, de ahogy róttam a köröket a könyvesboltban, minduntalan visszatértem A szél árnyékához. Ahogy elolvastam az ismertetőt, onnantól nem tudtam kiverni a fejemből. Miközben más könyvekkel a kezemben töprengtem, mit is válasszak, gondolataim akaratlanul visszavándoroltak a különös történetet ígérő könyvhöz, Ruiz Zafón szinte elbűvölt azzal a pár sorral. Végül megpecsételődött a sorsunk, én őt választottam, ő pedig engem. 

Kisebb koromban sokat cikiztek, hogy nekem anyagilag egyáltalán nem gazdaságos könyvet ajándékozni, mert akármilyen hosszú is legyen, egy, maximum két nap alatt kegyetlenül kivégzem őket. Úgy terveztem, A szél árnyékával másképp lesz. Beosztom, mint a finom csokoládét, minden nap csak egy falatkát török le belőle, s élvezettel, lassan majszolom el. Carlos bácsi, ez a zseniális csirkefogó, viszont keresztbe húzta a számításaimat. Gyakorlatilag nem tudtam letenni, bár rengeteg töltelék rész van benne, leírások, visszaemlékezések, mégis mind-mind fontos a történet egészét tekintve, elengedhetetlen. 

Mégsem lehet ezt egyszerre bedarálni, mint a könnyed limonádékat, mert megfekszi a gyomrunkat. Minden 20-30 oldal után kénytelen voltam pihenőt tartani, hogy felfogjam, megemésszem az olvasottakat, és feldolgozzam érzelmileg. 

A fülszövegben több jellemzés is van a könyvről: fájdalmasan szép, félelmetes, fordulatos, detektívhistória... Ez mind igaz is. De kifelejtették a legfontosabbakat: beteg, nyomasztó, és hátborzongató... Mert ezek is igazak rá, nagyon is. De semmit nem vesznek el a könyv varázsából, ellenkezőleg. Nyúlszívűeknek viszont nem ajánlott. Bárcsak tudtam volna ezt, mielőtt belekezdtem. 

Az írónak hihetetlen tehetsége van ahhoz, hogy a várost egy élő, lélegző, gondolkodó lénnyé formálja, szinte elhiszem, hogy Barcelona egy önálló életet élő állat, ami csendben figyeli az emberek mindennapjait, esetleg vihart, vagy gyengéd napfényt küld rájuk. 

Ruiz Zafón egyébként tökéletesen beillene Carax-nak, a mesélőkéje páratlan, s ez nem csak A szél árnyékában jelenik meg, hanem a Tűzrózsában is. Azt hiszem, erre a könyvre ugyanúgy foggal-körömmel vigyázni fogok, mint Daniel A szél árnyékára...

Kedvenc idézetem:

 "Ezt a világot nem az atombomba fogja elpusztítatni, akármit is írnak az újságok, hanem a középszerűség és az a megátalkodott szokás, hogy mindenből viccet csinálunk, méghozzá rossz viccet."

A könyv Moly-adatlapja: Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka

Bevezetés

"Az égre írj, ha minden összetört..", írja Radnóti Miklós 1943-ban, a Negyedik ecloga című művében. Valamiért megragadta a fantáziámat. Talán az "ég" miatt. Mindig is közel állt hozzám ez a szó, hisz olyan végtelen, hatalmas és kiszámíthatatlan.. Néha borús, olykor szikrázik, mint a zafír, szinte bele is vakul az ember, de van, hogy a végtelen tengerre emlékeztet. Sejtelmem sincs, Radnóti mit kívánt ezzel a sorral kifejezni. Tulajdonképpen ki nem állhatom a verselemzést. Hogy miért? Egyszerű: a vers mindenkinek mást jelent. Olyan nincs, hogy két ember ugyanúgy vélekedjen egy versről. A vers mindenkinek egy kulcs a lelkéhez. A saját lelkéhez. Ezért is van az, hogy nincs két egyforma verselemzés, mint ahogy két egyforma vélemény sincs semmiről. Kár is ezen vitatkozni. 

A könyveket is igyekszem eszerint elemezni. Elmondom, nekem mit jelentenek, szerintem mi a fontos bennük, mi a mondanivalójuk, ami mellett nem mehetünk el csak úgy. Ez az én véleményem lesz. És egyáltalán nem biztos, hogy helyes lesz bármelyik megállapításom is, de minden véleménnyel, minden kis érzéssel, amit egy könyv kivált belőlünk, csak hozzá teszünk valamit a világhoz.