Bevezetés

"Az égre írj, ha minden összetört..", írja Radnóti Miklós 1943-ban, a Negyedik ecloga című művében. Valamiért megragadta a fantáziámat. Talán az "ég" miatt. Mindig is közel állt hozzám ez a szó, hisz olyan végtelen, hatalmas és kiszámíthatatlan.. Néha borús, olykor szikrázik, mint a zafír, szinte bele is vakul az ember, de van, hogy a végtelen tengerre emlékeztet. Sejtelmem sincs, Radnóti mit kívánt ezzel a sorral kifejezni. Tulajdonképpen ki nem állhatom a verselemzést. Hogy miért? Egyszerű: a vers mindenkinek mást jelent. Olyan nincs, hogy két ember ugyanúgy vélekedjen egy versről. A vers mindenkinek egy kulcs a lelkéhez. A saját lelkéhez. Ezért is van az, hogy nincs két egyforma verselemzés, mint ahogy két egyforma vélemény sincs semmiről. Kár is ezen vitatkozni. 

A könyveket is igyekszem eszerint elemezni. Elmondom, nekem mit jelentenek, szerintem mi a fontos bennük, mi a mondanivalójuk, ami mellett nem mehetünk el csak úgy. Ez az én véleményem lesz. És egyáltalán nem biztos, hogy helyes lesz bármelyik megállapításom is, de minden véleménnyel, minden kis érzéssel, amit egy könyv kivált belőlünk, csak hozzá teszünk valamit a világhoz.