Hogyan olvasok Book Tag
Nos, régóta szemezek már ezekkel a mókás kis kérdéssorokkal, szerintem zseniális találmány a Book Tag. Szívem szerint mindet kitölteném, ami csak az utamba kerül, nagyon szeretek kérdésekre válaszolgatni, az embernek ilyenkor lehetősége van kicsit önmagába nézni, és olykor még számára is meglepő válaszokat produkálni. Na, de mindent csak szép sorjában.
Ezt a Book Tag-et Missreaders blogján találtam, itt is köszönöm Neki, mivel a megjelölésben az állt, bárki viheti, jelentem, pofátlanul el is vittem. :)
Jöjjenek hát a kérdések!
Hogyan találsz rá új olvasnivalóra?
Mióta aktívan Molyolok, természetesen nem múlik el úgy nap, hogy ne jönne velem szembe egy (vagy több) új, számomra ismeretlen könyv. Ilyenkor, ha felkelti az érdeklődésemet, utánanézek, és ha tetszik, már landol is a kívánságlistámon. A végtelen hosszú kívánságlistámon. De ahányszor csak könyvesbolt közelében járok, nem hagyom ki az alkalmat, hogy benézzek, és bevallom, sokkal könnyebben választok így könyvet, mint internetes oldalakon. Nagyon intuitív alkat vagyok, szeretem érezni a könyveket. Megfogdosni, belelapozni, bóklászni a könyvespolcok között... Szinte az összes kedvenc könyvemre könyvesboltban találtam rá, és nem itthon, a fotelben ülve, gépről böngészve.
Hogyan szeretted meg az olvasást?
Az én ereimben nem vér folyik, hanem betűk. Meg málnaszörp. Mióta csak az eszemet tudom, megszállottja vagyok a betűknek. Egészen ovis korom óta olvasok, mindent, amin betű van. Ha hosszabb útra mentünk, minden táblát, hirdetést, rendszámokat elolvastam út közben. Az első könyv, amire emlékszem, a Tigris színre lép című gyönyörű képes Disney könyv volt, egy este úgy döntöttem, ma én olvasok esti mesét. Úgy hat éves lehettem akkor, s ez a szerelem máig is tart.
Hogyan változott meg az ízlésed a könyvek iránt, ahogy egyre idősebb lettél?
Szerintem nem igazán változott. Mindig fantasy-rajongó voltam, gyerekkori kedvencem Böszörményi Gyulától a Gergő és az álomfogók volt. Később engem is elkapott a vámpír-láz, de nem a Twilight, hanem minden más. A Nina és az anonim vámpírok klubja is nagy kedvencem volt kamasz koromban, ma már lehet, hogy nem tudnám elolvasni, de akkoriban háromszor is kivégeztem. A komoly, kissé sötét és melankolikus könyveket mindig szerettem. Már, mikor kötelező volt, akkor a kedvencemmé vált a Légy jó mindhalálig. Mai napig szeretem az ilyen szomorkás, keserédes történeteket.
Azt hiszem, talán csak annyiban változott, hogy a fantasy, disztópia, és sci-fi mellé felkerültek a képzeletbeli listámra a krimik és thrillerek is.
Milyen gyakran vásárolsz könyveket?
Sajnos elég ritkán. Szerencsére a saját könyvtáram majdnem 500 könyvvel büszkélkedhet, amiből nagyjából a fele még olvasatlan, így igyekszem azokat előnyben részesíteni, de természetesen velük párhuzamosan figyelem a frissebb megjelenéseket is, de vásárolni főként alkalmakkor szoktam (születésnap, karácsony, satöbbi).
Hogyan lettél bookblogger?
Jó kérdés. Mindig is olyan ember voltam, aki hangot ad a véleményének. És természetesen mindenről van véleményem. Elismerem, hogy ezek többsége szubjektív, (no igen, ezért is hívják véleménynek, és nem tényeknek) de igyekszem igazságos, és reális lenni, bár az érzelmeim sokszor bezavarnak. Tudni kell még rólam, hogy ha van egy véleményem, akkor többnyire hajthatatlan vagyok. Ezt sokan nem nézik jó szemmel.. Sajnos a környezetemben kevesen olvasnak, és aki olvas, azzal sem mindig egyezik az ízlésünk, így a kedvenc könyveimről, a könyves élményeimről nehezen tudtam beszámolni bárkinek is. Itt a Moly-on láttam, milyen népszerű dolog a blogolás, és megjött hozzá a kedvem. Sokáig halogattam, mert egyrészt borzasztó rendetlen tudok lenni, így a bejegyzések is hol vannak, hol nincsenek, másrészt kissé tartottam attól, hogy többnyire csak magamnak fogok írogatni. Aztán rájöttem, hogy ez talán nem is baj. :)
Hogyan reagálsz, ha nem tetszett egy regény befejezése?
Attól függ. Ha a szívemhez közel áll a könyv, és nem az elképzeléseim szerint lesz vége, el tudok keseredni, de hamar elfogadom a dolgot. Igyekszem megérteni, hogy ennek miért is épp így kellett lennie.
A függővégek... na az már egészen más állatfaj. Szerintem azokat a molyok lelki terrorizálására fejlesztették ki. Ez is az egyik oka, amiért nem szeretek sorozatokat olvasni. Egyik legmegrázóbb függővég-élményemet kedves Böszörményi Gyulánk Ármány és kézfogója adta - szerintem ezzel nem vagyok egyedül. Kínzás. Embertelen kínzás.
Milyen gyakran leszel annyira kíváncsi, hogy előrelapozol a könyvekben, hogy megtudd mi fog történni?
Gyerekkoromban rendre úgy kezdtem neki egy könyvnek, hogy először az utolsó oldalt olvastam el, vagy legalább az utolsó egy-két mondatot. Egyrészt azért, mert így végig izgulhattam, vajon hogyan is jutunk el az első mondattól addig a bizonyos utolsóig, mik történnek majd, amik oda vezetnek. Másrészt pedig, nem bírtam a feszültséget. Nem szerettem a meglepetéseket, sokkal nyugodtabban olvastam, ha tudtam, merre is tartunk. Mára már elengedtem ezt az irányítás-kényszert, mert tudom, mennyire el tudja rontani az olvasás élményét, ha ismerem a befejezést.
Kit szeretnél megjelölni?
Természetesen bárkit, aki szívesen megválaszolja ezt a pár kérdést :)