Első találkozásom a krimik királynőjével; 

avagy a Tíz kicsi néger esete

"Tíz egymásnak ismeretlen ember meghívást kap egy pazar villába. A villa egy sziklás, elhagyatott szigeten áll, amely sziget néger fejhez hasonlít, arról kapta a nevét is. A villa titokzatos tulajdonosáról mindenféle pletykák keringenek. A vendégek, bár valamennyiük múltjában van valami, amit legszívesebben elfelejtenének, reménykedve és örömmel érkeznek meg egy pompás nyári estén a sziklás öbölbe. A tulajdonos azonban nincs sehol… A felhőtlennek ígérkező napokat egyre félelmetesebb események árnyékolják be. A sziget látogatóit a különös fordulatok hatására hatalmába keríti a rettegés. Tízen érkeznek. Hányan távoznak? "


Ki ne hallott volna már Agatha Christie-ről és az ő számtalan zseniálisan kidolgozott krimijéről, karaktereiről és stílusáról? Az egekig magasztalt, királynői pozícióba emelt hölgy engem mégsem győzött meg sosem. Valahogy úgy voltam vele, hogy hiszem, ha látom. 

Agatha Christie könyveivel az a nagy helyzet, hogy az eleje csak információmorzsákból és csipegetésekből áll, ami miatt a kevésbé kitartó olvasó hamar unalmasnak titulálhatja. Ez pedig nagyjából húsz oldalon át tart - legalábbis a Tíz kicsi néger esetében - de onnantól hirtelen felpörögnek az események. Sokáig azt hittem, Agatha Christie stílusa bonyolult, és kevésbé olvasmányos, na meg persze ott van az a sok rejtély és csavar.. ki győzi ezt követni! Nagyot tévedtem, de még milyen nagyot.

A Tíz kicsi néger egy zseniálisan kidolgozott bűntényről szól, na meg egy kis pszichológiáról. Emberekből lassan állatokká válunk bűneink és félelmünk árnyékában - talán így fejezhetném ki leginkább ezt a 212 oldalt. 
Mi kell egy remek krimihez? Egy egzotikus sziget, 10 ember, akiknek látszólag semmi, de semmi közük egymáshoz, és persze sok-sok gyilkosság. Na meg egy nagy arcul csapás, lehetőleg akkor, mikor már azt hitted, minden megoldódott.

A csavarok elképesztőek. Többször kiáltottam fel csalódottan, hogy "De hát én tudtam... már az elején tudtam, hogy ő lesz a gyilkos..." Aha, na megint tévedtem. Nem, hogy nem ő lett, de még a második tippem sem jött be. Pedig látszólag minden úgy alakult, ahogy elképzeltem. Aztán jött az Epilógus. Az a nyavalyás kis 21 oldal. Ami mindent megváltoztat. Mikor a gyilkos vallomását olvastam, csak hitetlenkedve felkacagtam, s ez volt az első gondolatom: ez zseniális. Nekem ebből még több kell. 

Jelentem, röpke 35 oldal kellett ahhoz, hogy magabiztosan kijelenthessem, Agatha Christie megvett kilóra. Mikor a birtokomba jutott úgy 18 könyve, fogalmam sem volt, mit kezdek majd vele. Azt hiszem, most már tudom. Bevackalom magam, és kíméletlenül kivégzem mindet. Lehetőleg egy hét alatt.




a könyv Moly-adatlapja: Agatha Christie: Tíz kicsi néger