Lakatos Levente: Bomlás

Kalandozások a szexuális tabuk és sokkoló gyilkosságok világában. Egy feltörekvő írónő és egy férfi prostituált bizarr munkakapcsolata. Hol a határvonal a túlfűtött szenvedély és az abnormalitás között? Élvezhető-e a megalázottság? Mi történik a felső tízezer asszonyaival a hotelszobák zárt ajtajai mögött? Az események középpontjában a sikeres kriminálpszichológus, dr. Lengyel áll, akinek amellett, hogy egyszerre két gyilkossági ügyet kell megoldania, meg kell küzdenie élete egyetlen, ám csillapíthatatlan démonával: a szexuális vággyal.

Jhaj kedves Levente. Feladtad a leckét. 

Bevallom, nagy kételyekkel indultam neki Lakatos Levente írásainak. Főleg, hogy nekem már az sem volt soha szimpatikus,ha egy író ügyes kis marketingfogásokkal igyekszik rajongótábort kialakítani maga köré, akiknek egy része fittyet hány irodalmi tudására, hisz hát olyan jól néz ki...
Reménykedtem, hogy a hatásvadász húzások nem terjednek ki a regényeire, persze tévedtem. Na de csak szép sorjában. 

Tudom, sok rajongó azzal érvel, hogy akiknek ez nem tetszik, azok csak irigyek,és írjanak jobbat! Nos, lehet,hogy nem tudnék jobbat írni, de attól még felismerem az értékeket és azt is, ha egy hatásvadász kliséhalmazt akarnak az orrom alá tolni.

Maga a könyv témája talán még érdekes is lenne, ha nem lenne ennyire beteg, és undorítóan pornográf. Mert nem, az erotikus nem itt kezdődik srácok! Ez kéremszépen, az irodalom megcsúfolása. Persze, mondhatjátok,hogy ez csak az én véleményem. Oké, akkor menjünk tovább.

Ha ettől az apróságról - amire egyébként az egész regény épült - eltekintünk, kapunk pár igen kidolgozatlan, labilis és hiteltelen szereplőt, egy lehetetlen bűnügyi helyzetet és a kedvencemet: egy kis misztikus-dark-vallási katyvaszt. Jaj nekem. A sztori több szálon fut, ami még érdekes is volt, bár bevallom, nagyrészt untam a dr. Lengyel-féle elmélázásokat, és az se izgatott túlzottan, miféle nőügyekbe keveredik éppen. Mellesleg, azok a részek, amik nem E/1-ben íródtak gyakran követhetetlenek voltak és összefolytak, sokszor csak kapkodtam a fejem, hol is vagyunk épp és kivel. Nem baj, okos kislány vagyok, kikövetkeztettem. 

A könyv buktatója nem csak a történet elborultsága volt (és itt most megjegyzem, vannak jó beteg könyvek és vannak erőltetetten beteg könyvek,remélem nem kell mondanom,ez melyik kategóriába esett), hanem az írásstílus. Bár stílusnak azért nem nevezném. Erőltetett párbeszédek, túlcsavart mondatok,máshol pedig a lazaságot és a modernséget igyekezett látszattatni, nem jött be. Mégis, az bosszant a leginkább,hogy a karakterek egytől egyig ellenszenvesek és borzalmas példát mutatnak mindenkinek. Laura egy gyenge és igencsak buta nőnek tűnt (könyörgöm, azért gyereket szülni,hogy majd az megoldja a kapcsolatukat?!) pedig ő egy intelligens, erős nőnek lett beállítva, aki a karrier terén is csak remekel. Valahogy én ezeket a jellemvonásokat sehol sem találtam. Van nekünk még egy dr Lengyel Dávidunk,egy sötét múlttal (még szép), persze dögös, okos, titokzatos,nem is kell ennél több! Az már ugye nem számít, hogy egy pszichopata. 
Jött még Dóra, aki egyszer ártatlan és tökéletes volt,máskor a megtestesült gonosz zsarnok. A hab a tortán, hogy semmi szerepe nem volt, azon kívül, hogy ő húzta el Dávid előtt a mézes madzagot a gyilkossági üggyel. Aztán végül megoldott mindent. Aha, persze. 

Aztán itt volt Szilvia. A stockholm szindróma új szintre emelője, a téboly és szökni vágyás pengéjén táncolva,mégis halál szerelmesen valakibe, aki úgy kínozta és alázta, ahogy nem szégyellte. Most ez komoly?! 
Na és persze Flórián. Mert ha valakinek ilyen varázsvesszője van, lehet akár egy tébolyult sátán fia is,ugyebár. A lényeg,hogy szexi és mindent megad, amire egy nőnek szüksége van. Csak az a ciki, hogy a Nőknek, nagybetűvel, igazi Nőknek nem erre van szükségük. Legalábbis nagyon remélem, mert ha ez az egész regény nem egy görbe tükör, egy karikatúra a mai társadalomról, akkor bizony nagy bajok vannak. 

Huh. Jól van,ígértem valami pozitívumot is. Igazából összességében szeretem a nyomozós könyveket, és az elején még tényleg kíváncsi voltam,mi sül ki ebből az egészből, továbbá annyira nem volt rossz, mint amire számítottam. De attól még jó se. Bocsi mindenkitől, az én gyomrom kezd eltelítődni ezektől. 

Na a vége... azt a betyárját,ennél jobban összecsapni akkor se lehetett volna, ha Leventét épp pisztollyal fenyegetik, hogy : "Kedves Levente, 10 másodperced van, hogy lezárd ezt a regényt, vagy golyót repítek abba a csinos kis arcocskádba!" Ha mégis így történt, akkor bocs!

Ezúton szeretnék elnézést kérni minden rajongótól a nyers hangnemért és persze az írótól is...bár talán tényleg jobban járna, ha modellnek állna, és felhagyna a nép butításával. Mi is jobban járnánk.