Gyerekkorunk meséi, filmjei
A Vigyázz! Kész! Posztolj! egy nagyszerű kezdeményezés, s jelentem, én is beálltam a sorba, és ajánlom mindenkinek, csatlakozzatok, nem bánjátok meg! :)(A képre kattintva találtok részleteket)
Remek téma ez, én úgy gondolom..
S a bejegyzés sem sikerült rövidre, mint ahogy eredetileg terveztem... csak győzzétek olvasni! Én figyelmeztettelek...
Életünket rengeteg tényező alakítja, formálja olyanná, amilyenné válik a későbbiekben. Minden hatás közül mégis azok a legfontosabbak, amelyek gyerekkorunkban érnek minket. Életünkben leginkább gyerekkori élményeinkből, képi világainkból, szokásainkból és benyomásainkból építkezünk, s ezt mégis sokan alábecsülik. Pedig gondoljunk csak bele: többnyire úgy főzünk, ahogy anyáinktól, nagyanyáinktól láttuk és megszoktuk, akaratlanul is olyan otthonokhoz és tárgyakhoz vonzódunk, amik gyerekkorunkban is körülvettek minket, és ünnepeink, szokásaink is afelé húznak, amiket gyerekkorunkban megszoktunk.
A mesék/filmek különösen fontosak. Hogy miért? Nos, tegye fel a kezét, aki a mai napig emlékszik egy-egy jelenetre kedvenc meséjéből, fejből dúdolja a Csipkerózsika főcímdalát, de a Walesi bárdokat már csak bajosan tudná felmondani, az érettségi tételeket meg már talán sehogy.
Jobban befolyásol tehát, mik hatnak a gyermek-énünkre, mint sejthetnénk. A gyereknevelés egy kacifántos, és felelősségteljes feladat, s sokan ezt mégsem veszik komolyan. Az, hogy mit mutatunk a gyermekünknek, mit mesélünk neki, vagy épp melyik filmnél engedjük, hogy velünk együtt belekukkantson - ez mind kihathat akár egész életére.
Rendben, most már elég a bevezető locsi-fecsiből, jöjjenek az én gyerekkorom mese-és filmélményei.
Nem véletlen hoztam példának a Csipkerózsikát. Gyermekkoromban valami furcsa vágyam volt állandóan azt a mesét nézni, holott rettegtem tőle.
Az a rész, mikor Csipkerózsika születésnapjára készülődve a három tündér a tortát sütötte, az volt a kedvencem. Olyannyira, hogy többször vissza is tekertem a kazettát (hihi, bizony, azok a remek 90-es évek!). Nálunk a családban nagy hagyománya volt a sütésnek, nem telt el úgy nap, hogy ne lett volna valami sütemény az asztalon. Nagymamám szinte a konyhában élt, én pedig ámulva néztem, ahogy tésztát dagaszt, piskótát kever, pogácsát gyúr... számomra a mai napig a legkedvesebb hely a konyha. Ebből kifolyólag, azok a mesék, ahol ételek és konyhák is szerepet kaptak, máris kedvenceimmé váltak.
A Csipkerózsikából megmaradt másik jelenet, mikor a gonosz banya a lépcsőn lefelé lépked, illetve a sárkány, az a böhöm nagy sárkány... s e kettő miatt nem telt el úgy éjszakám, hogy ne sárkányokkal álmodtam volna. Azt hiszem, ez a párhuzam jól megmutatja, milyen hatást is gyakorol ránk egy mese vagy egy film.
Sokakkal együtt én is Disney meséken nőttem fel, amik akkoriban élték virágkorukat, s a Hamupipőke, Pocahontas vagy épp a Mulan engem is számos dologra megtanított. A természet szeretete az állatvilág mély tisztelete ébresztett bennem rokonszenvet a Pocahontas iránt is, s így felnőtt fejjel is sok igazságot és gyönyörű gondolatot tanulhattam belőle.
A televíziós meséket félretéve beszélnék kicsit az olvasott mese értékeiről is.
Sok tudományos mindenféle kimutatta, hogy az a gyerek, akinek rendszeresen mesélnek, értelmesebb, kreatívabb lesz, és nagyobb eséllyel szereti meg magát az olvasást is. Nos, én hiszem, hogy ez így van. És nem csak azért, mert nálunk nem volt olyan este, amikor ne hallottam volna mesét valamelyik családtagom szájából, s 4 évesen már olyan szókinccsel rendelkeztem, mint egy népmese-gyűjtemény; de úgy hiszem, egyfajta kapcsolatot is teremt a szülő a gyerekkel, egy bensőséges, szétszakíthatatlan szálat fűz ezáltal hozzá. Anyukámmal még ma is használunk szófordulatokat, amiket az általa felolvasott mesekönyvekből tanultam, és cinkosan összemosolygunk, ha az élet egy-egy jelenete kísértetiesen emlékeztet kedves mesehőseim viszontagságaira. Ez a kettőnk dolga, amit más nem érthet, és szerintem ennek varázsereje van.
Mint grafikus, a mesék képi világáról is úgy tartom, nagyban formálják későbbi ízlésünket, s azok, akiknek közük van bármilyen művészethez, sokat merítenek gyerekkori meseélményeikből. Az írott mesékre visszatérve pedig, nem is kell mondanom, mennyire fejleszti a kreativitást, a szókincset és persze a fantáziát! Egyszóval: mesék, legyen az mesekönyv vagy egy rajzfilm, de egy gyerekeknek szóló film is akár, borzasztóan fontosak minden gyerek életében.
Na, jó, ennyit erről. Jöjjenek inkább gyerekkori kedvenceim! Kíváncsi vagyok, kinek voltak még kedvencei ezek :)
Rajzfilmek:
Pocahontas, az abszolút favorit.
Pinocchio, nem rég barátommal újranéztük, és az őrületbe kergettem azzal, hogy mondtam a szöveget a szereplőkkel, szóról szóra. :D
Micimackó, az eredeti, apacuka borzalom :D még felnőtt fejjel is azt mondom, nem félek én semmitől a világon, csak az apacukáktól...
Macskarisztokraták, mert már akkor is macskás voltam ízig vérig és persze szívemhez nőtt az összes szereplő, egytől egyig. Még a zsémbes Edgar is :D (na és ki nem imádta a libusokat benne? :D )
Frakk, csak hogy hazait is mondjak :D
Magyar népmesék, mert az kötelező
Vacak, a hetedik testvér; Isten tudja hányszor láttam gyerekként, még mindig tudom, hogy "Mer' a nyusz mer' a nyusz mer' a nyuszi az úr..!" :D
Szaffi, a legzseniálisabb alkotás
mindmáig
Mesekönyvek:
Pöttyös Panni fanatikus voltam
Ingrid Sjöstrand Prücsök c. könyvéről már írtam, szerintem az a legtöbbet olvasott könyv a polcomon (bejegyzés itt )
Málnaszörp és szalmaszál, mind filmen mind könyvben imádtam.. "Csak az a szép zöld gyep.." :)
Az ezeregy éjszaka legszebb meséi, minden estére egy mese
Filmek:
Égigérő fű, a Málnaszörp és szalmaszál megfilmesítése
Bud Spencer filmek, mindegy melyik, csak ő legyen benne
Jackie Chan filmjei, az előzőhöz hasonlóan, bármelyik filmjét megnéztem :D
Végtelen történet, a maga furcsa mégis különleges hangulatával
Reszkessetek betörők, természetesen nálunk sem maradt ki egy Karácsonyko r sem :D na jó, azért a 8-10 alkalom után már kezdtük unni..
Akárhogy is, ezeket szerintem egész éjjel tudnám sorolni, mesékben gazdag gyerekkorom volt :) Minden gyereknek ilyet kívánok :)
A következő Vigyázz! Kész! Posztolj! bejegyzés még odébb lesz, de addig is igyekszem értékelésekkel és érdekességekkel előállni kedves kis közönségem elé :) Mindenkinek csodaszép estét, és a mielőbbi viszontlátásra :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése